Pár hetes a hír, hogy több ország bűnüldöző szerveinek sok hónapos együttműködése nyomán sikerült felszámolni az OiNK, elnevezésű zenecsereberélő szolgáltatást, ahol az elérhető hangfelvételeket sok ezer tag osztotta meg egymással. Trent Rezor, a Nine Inch Nails, illetve a Marilyn Manson produkciók mögött álló zenész, producer zseni szerint :
,, az OiNK, olyan volt, mint a világ legjobb lemezboltja. Amit csak elképzelni lehet, minden fent volt, mégpedig olyan formátumban, amilyenben csak akartad. Nem állítjom, hogy morálisan helyes volt, ami az OiNK-on történt, de azt tudom, hogy azért létezhetett, mert egy űrt töltött be. ” — így Reznor és vele zeneszeretők, filmrajongók, könyvmolyok százezrei, akik különböző peer-to-peer alapon működő illegális közösségi archívumban építgetik a hagyományos disztribúciós rendszereken el nem élérhető zenék, filmek, könyvek tárházait. A művészfilmeket gyűjtő karagarga sok ezer felhasználója vagy az antikvár könyveket szkennelő Magyar Csendes Könyvtár, a 60-as évek zenéit digitalizáló, archiváló nosztalgiazene fórumozói vagy a képregény-fanatikus képregény-net közössége máshol nem vagy csak nagyon nehezen elérhető könyvek, filmek, zenék digitalizálásával, archiválásával foglalkozik.
A piac által szabadon hagyott űrt a könyvtárak voltak hívatottak ki- és betölteni, a közösségi archivátorok azonban úgy tűnik nem pontosan azt akarják, amikre a könyvtárak -és a piaci szereplők- ebben a pillanatban alkalmasak és képesek.
November 29-én este arról szeretnénk néhány szót váltani, hogy:
- van-e különbség a mezei fájlcsere és a közösségi archívum között?
- mi az az űr, amit a közösségi archívumok betöltenek?
- van-e esély arra, hogy legitim szereplők, a piac és a hagyományos könyvtárak kielégítsék azt a keresletet, ami jelenleg e hálózatokon keresztül jelenik meg?
- nem lehet-e, nem kellene-e kifehéríteni ezeket az archívumokat, hogy azok a köz hasznára és megelégedésére a felszínen és legálisan végezhessék el azt a munkát, amit úgy tűnik rajtuk kívül senki nem képes és/vagy hajlandó elvégezni?
A végére hagytuk a legfontosabb kérdést: egyáltalán, hogyan lehet ezekről a kérdésekről beszélgetni, ha a közösségi archivátorok olyan komoly jogi fenyegetettségben élnek, hogy ezeknek az embereknek minden okuk megvan arra, hogy ne akarják a nyilvánosság előtt megmutatni arcukat. Csak remélni tudjuk, hogy a vendégeink elhiszik nekünk, hogy a következő médiaremix beszélgetésnek 2007 november 29-én, este 19.00-kor otthont adó Kitchen Budapest tere olyan tér, ahol mindenki biztonságban érzi majd magát.
Akiket remélünk, hogy ott lesznek:
- géza@oldradio.tesla.hu
- oroszlány balázs(rorimack), képregény.net
- admin AT silent library project
- monok istván, főigazgató országos széchényi könyvtár
- moldován istván, oszk
- kilenc9 AT nosztalgiazene.bakelit.hu
- helper AT nosztalgiazene.bakelit.hu
- emil biljarski, dalok.hu,
- kitzinger david, neumann kht, ügyvezető igazgató
további információ: Kele Kati, kkati84@yahoo.co.uk
Mi ez az egyoldalúság? Hol maradnak az ASVA, a ProArt, az ArtisJus és a többi csodacsapat prominensei? Vagy ők épp az ekét élezik és a sót lapátolják, amivel az említett oldalak látogatásásra készülnek?
Dworkyll,
ezúttal nem az az érdekes, hogy mit gondolnak a jogvédők, hanem hogy mit gondolnak az archivátorok.
b.-
ja. meg valahogy ők több nyilvánosságot kapnak amúgy is.
Pedig nem mond hülyeséget Dworkyll. Érdekes lenne meghallgatni, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének és az SLP-nek van-e egymás számára mondanivalója. A múltkori eset, ami után az SLP illegalitásba vonult, inkább hiszti volt, mint párbeszéd.
most ezért nem hívtunk “jogvédőket”, mert nem akartuk elijeszteni a “jogsértőket”. az más kérdés, hogy egyelőre az slp nem jelzett vissza…
ja. lehet, h mégis csak jogvédőket kéne hívni. Ők legalább eljönnének. Tud valaki lelkes közösségi archivátorokról, aki szívesen vállalnák a kis nyilvánosságot?
Kis adalék a jelenlegi helyzethez:
Egyetemen a tanszékünkön felvetettük, hogy vannak nehezen hozzáférhető könyvek. Mi lenne ha a hallgatók nekiállnának bescannelni ezeket, szépen apránként, ingyen és bérmentve, szabadidejükben. Max. egy gép meg scanner kellene hozzá. Ezeket a könyveket akár csak zárt körben, a hallgatóknak hozzáférhetővé lehetne így tenni, ami sokat segítene a diákoknak. A következők és hasonló reakciók születtek: - Érdekes gondolat.. - Hááát, már van hasonló project az egyetemi könyvtárban. (kb. évente 5 könyvet digitalizálnak, nagyjából random kiválasztva)
Másik: Megyei/városi könyvtár néhány könyvét bescanneltem magamnak. (nehezen hozzáférhető, várólistás, kevés példány) Felajánlottam, hogy ha már úgyis, akkor odaadom a kész anyagot nekik. Válasz1: nincs rá pénz. De mondom ingyen odaadom, készen, semmit nem kell tenni már vele, és majd azt mondják, maguk csinálták házon belül. Válasz2: akkor sem kell.
Kérdem én: miért van ez? Rengeteg régi, már nem jogdíjas könyv van, vagy aminek a közzétételéhez hozzájárulnának a jogutódok. De ez sem kell senkinek, ingyen sem. És az aktuális bestsellerek csak töredékét képezik a digitalizált könyveknek. Többségük olyan ritkaság, amihez nem lehet hozzájutni, sokszor antikváriumban sem.
A kiadók, meg ‘jogvédők’ pedig csak fenyegetőzni, kiabálni, felháborodni tudnak. De akkor miért nem adják ki ezeket a könyveket?
Sajnos, míg ez a hozzáállás, és a jogkezelés is ilyen irreális (a szerző halála után 75 év?? ez vicc), addig ez lesz. A kultúra illegalitásba kénytelen vonulni, mert hivatalosan, államilag nincs rá pénz, és nem is érdekel senkit, akit meg érdekel, azt bűnözőnek kiáltják ki.
Ugyan Bodo,
ha tudni akarod, mit gondol, mi a véleménye egy archivátornak, kérdezd meg. Komolyan. Vagy olvasd el a Sobri Jóska digitalt, abban ott a tuti.
De így? Elég csak egy spicli (most sarkítok) és jönnek a szerverzúzók, akik hatvan hetven éve még a könyveket égették!
Az archivátorok tettek már szivességeket, pl nem nyilvánosak. Ezen kívül a hivatalos projektek sokszorosát mentették már meg az utókornak tisztán saját erőből.
Ugyan mond már el nekem ezek után mit tett a kultúráért egy, egyetlenegy jogvédő?? Egy szaros multi, aki karácsonykor megfinanszíroz egy mesekönyvet fényévekkel többet tesz az asztalra ezeknél, pedig az nokedli. A HP ebooktára ehhez képest a Nemzeti Felemelkedés Programja, de csak relatíve, mert abszolút értelemben az is elég korlátos.
Szóval én aszondom, jöjjön csak a sok jogkezelő csinovnyik, oszt virítsa, hogy is lesz kultúra abból a sok sarcból, amit Te meg én perkálsz le nap mint nap. Tudod mikért kaszálnak? Memóriakártya! Faxpapír!! Tintapatron!!! Mert itt mindenki faxon küdi a warezolt könyveket, nem??
Ha meg komolyan érdekel az archivátorok álláspontja, kérdezz, és meghallgattatol
Sobri rulez.
Kedves P!
A Magyar Elektronikus Könyvtár szívesen veszi, tárolja és szolgáltatja a digitalizált könyveket, sőt jogdíjas művek esetén utánajárnak, igyekeznek megegyezni a jogtulajdonossal stb. Ez a dolguk - írnám -, de a MEK is Moldován Istvánék magánkezdeményezése volt mielőtt az Országos Széchényi Könyvtárba került volna ez a szolgáltatás. (M I nevét is látom a meghívották között, azért őt emeltem ki a könyvtárosok közül.)
Kedves kleinl,
alapból roppant komálom a MEK-et, amit nem szeretek bennük, arról nem ők tehetnek. Jól gondolom, hogy nálatok gyűlhet az az anyag is, amit most a “csöndesek” és társaik digitalizálnak, és ha (jogilag) lehetséges(sé válik) ti elérhetővé teszitek az addig csak “megőrzött” matériát? Tud lenni ez a kapcsolat valamilyen módon visszafelé is működni?
Dworkyll, én nem vagyok MEK-es, egyszerűen meglepett P írása, hogy ha egy megyei könyvtár nem fogadja el a digitalizált anyagot, és nem akarja ő föltenni bárhová a netre, hogy rákeresve megtalálja, akit érdekel, miért nem használja azt a felületet, amit ismernek sokan. (Magam részéről nyomtatott fanzine-eket szkennelek hobbiból, és hízelgett, mikor az EPA(.oszk.hu)-tól érdeklődtek, hogy átvennék - de mivel az érdeklődök úgyis megtalálhatjak egy bizonyos
FTP-szerveren, felhagytam a nyomulással. Pedig tetszik, hogy bárki számára hozzáférhető legyen, és ingyen tárolja más, hiszen én/mi sem kérünk pénzt érte, az a fontos, hogy nem vesszenek el ritkaságok stb. De ezek közhelyek.)
A MEK-nek is van olyan anyaga, amit nem szolgáltathat még. Legismertebb a József Attila-ügy, a *** jogutódok miatt. De az már nem sok idő. Mit jelent a visszafelé mód? Ha olyan művet küldenek be nekik, amit nem népszerűsíthetnek, azt “adják ki” olyan archívumoknak, melyeknél nem törődnek a jogi résszel?
A MEK-re egy szót nem szóltam, csak a személyes tapasztalataimat írtam le. A MEK valóban sokat tesz ezen a téren (tisztelenm is a törekvéseiket), de nyilván az ő kezeiket is sok minden köti. Azt sem írtam, hogy akkor nem fogom “föltenni bárhová a netre”. Mindösszesen a lépten-nyomon tapasztalt érdektelenség, néha egyenesen ellenséges hozzáállás volt ami felbosszantott. (Tisztelet a kivételnek. A MEK pl. )
A könyvek meg majd mennek a hallgatag könyvtárba.
Hoppá, a vége felé az a zárójeles félmondat véletlen maradt úgy.
Dworkyll-nak. Igen, a MEK-ben, azaz az OSZK digitális gyűjteményébe igyekszünk eltenni a nem-szolgáltatható anyagot is. Persze sokat nemigen tudunk vele egyelőre kezdeni. A ‘kapcsolat visszafelé’ működhet, ha olyan anyag, esetén, amelyet mi nem tehetünk ki, önkéntes digitalizálók számára csendesebb könyvtárat ajánlunk
Nagyon jól tudjuk, én erre előadásokon igyekszem felhivni a figyelmet, hogy - szerencsére - már sok magyar elektronikus könyvtár van. No és azzal is riogatom könyvtáros kollégáimat, már régen nem csak könyvtárakban digitalizálnak. Hogy mi itt hogyan találjuk meg a szerepünket, feladatunkat? Éppen erről - is - fogunk, gondolom beszélgetni csütörtökön.
A fanzinekről is beszélhetünk, az EPA is nálunk épül.
Moldi,
te az vagy akinek gondollak?
Van itt egy szárnyas ismerős, akivel beszélgetned kéne.
Dworkyll-nak. Nem tudom, kinek gondolsz, de azt hiszem igen
A MEK egyik könyvtárosa vagyok. Szárnyas ismerősökkel való beszélgetésnek állok elébe. Megtaláltok e-mail-en, telefonon, Skype-on.
Különben a csütörtöki beszélgetésre talán érdekesen rimmel egy mai hír. A reggeli Kossuth hírek között meséltek arról, hogy József Attila január 1-vel visszakerülhet az Internetre. Emlegették Makai Ádámot, megszólaltatták Tverdota György irodalmárt. Ma van ti. a költő születésnapja, úgy látszik ezt az ügyet nem felejtette el a média. Reggel már hívtak is a királyi TV híradójából, pár szóban tájékozódtak, mi is volt, hogyan kerülhetnek vissza majd a versek. Persze mi semmit nem töröltünk, csak a nagyvilág elől levettük az olvasási jogot. Drótos Lacit ismerve képes lesz Újév napján visszaállítani
No persze tudom, azért nem ez az igazi megoldás, mindenkinél hűségesen kivárni azt a potom 70 évet, bízom azért közelebbi megoldásban, is ahogyan Vaskó Péter igérte